Dr. Törő Krisztina publikációi

A tanulmány a vita­tí­pusú válás (contested divorce) hatását vizsgálta 10–18 éves serdülők és szüleik rezilienciájára: 39 válást átélt serdülő és hozzájuk hasonló, stabil családban élő kontrollcsoport szerepelt a vizsgálatban. Az eredmények szerint a vitás váláson átesett serdülők saját rezilienciáról alkotott önértékelése jelentősen alacsonyabb a kontrollcsoportéhoz képest, amit az édesanyák hasonlóan gyengébbnek látnak. Emellett kiderült, hogy mind az anyák, mind az apák rezilienciája szignifikánsan alacsonyabb a válás átélése után. A kutatás továbbá feltárta, hogy az anyai reziliencia jelentős mértékben hozzájárul a serdülők rezilienciájához, különösen ha vitás válás történt: az anyai önbizalom 1 pontos javulása hozzávetőleg 0,5 ponttal növeli a serdülő rezilienciáját. Összességében a tanulmány hangsúlyozza a családi egység sérülésének pszichológiai következményeit, és kiemelt célként ajánlja a serdülők önbizalmának és kompetenciájának tudatos erősítését válás után.

A tanulmány 346 magyar szülő‑gyermek páron keresztül vizsgálta a koronavírus­járvány első hullámának karantén­sztresszét, jól­létét és félelmeit. Megállapították, hogy a serdülők stressz­szintje jelentősen magasabb, mint a szüleiké, a felnőtt nők stressze pedig magasabb, mint a férfiaké; ugyanakkor a gyerekek jól­lét szintje is nagyobb, mint a felnőtteké, de egyik csoport értéke sem tér el szignifikánsan a hazai átlagtól. A szülők betegség­félelme összefüggött a gyermekeik félelmével, míg a stressz, félelem és jól­lét időben nem változott mindkét csoportban. A kutatás különös erénye, hogy feltárta a generációk közti pszichés kölcsönhatásokat a családi mikrokörnyezetben .

A doktori értekezés az olvasási zavar (diszlexia) és a pszichiátriai zavarok közötti komorbiditást vizsgálja gyermekek körében, különös tekintettel arra, hogy az olvasási zavar felismerésének időpontja (korai vagy késői) milyen hatással van a társuló pszichés problémákra. A kutatás kimutatta, hogy a később diagnosztizált gyermekek körében gyakoribbak a hangulati és externalizáló zavarok, míg a korán felismert eseteknél kisebb a pszichés terheltség. Az eredmények alátámasztják a korai felismerés és beavatkozás jelentőségét a gyermekek életminőségének javítása érdekében.

A tanulmány sürgősségi gyermekpszichiátriai ellátásban részesülő serdülők körében vizsgálta a szorongás, depresszió és reziliencia összefüggéseit. Az eredmények szerint a depressziós és szorongásos tünetek gyakoriak ebben a populációban, különösen a lányoknál és az internalizáló zavarokkal küzdőknél, miközben a reziliencia szintje alacsonyabb a normálértéknél. A reziliencia negatív korrelációt mutatott a tünetekkel, vagyis védőfaktorként működik, ezért fontos a korai felismerés és beavatkozás a tünetek enyhítése érdekében.

Az olvasási zavar (RD) korai vagy késői felismerése jelentős hatással van a gyermek és családja életminőségére. A tanulmány két esetbemutatáson keresztül szemlélteti, hogy a korai diagnózis és beavatkozás pozitív irányban befolyásolhatja a fejlődést, míg a késői felismerés kedvezőtlen következményekkel járhat. A szerzők hangsúlyozzák a korai felismerés és a megfelelő szakmai támogatás fontosságát az RD-ben érintett gyermekek és családjaik számára.

A tanulmány a gyermekvédelmi szakellátásban dolgozók pszichés megterheléseire és ezekkel szembeni ellenálló képességükre, azaz rezilienciájukra fókuszál. A kutatás során kvalitatív és kvantitatív módszerekkel vizsgálták a szakemberek megküzdési stratégiáit, valamint a munkahelyi és személyes tényezők hatását a lelki ellenállóképességre. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a támogató szakmai közeg, a rendszeres szupervízió és az önreflexió kulcsfontosságú tényezők a kiégés megelőzésében és a reziliencia fenntartásában.

A kutatás a COVID–19 járvány idején vizsgálta a reziliencia védő szerepét a szülők és gyermekeik körében. Az eredmények szerint a szülők rezilienciája magasabb volt, mint a gyermekeké, és különösen a lányok bizonyultak a stressz hatásainak leginkább kitett csoportnak. A reziliencia csökkentette a stressz negatív hatását a családi kapcsolatok minőségére, így a pandémiás időszakban fontos lélektani erőforrásként azonosítható.

A tanulmány a pozitív pszichológia elemeinek – különösen a hála, optimizmus és reziliencia – szerepét vizsgálja a tanári kiégés megelőzésében. A szerzők szerint ezek a pszichológiai tényezők segíthetnek megőrizni a pedagógusok mentális egészségét, különösen a stresszel terhelt környezetekben. A kutatás kiemeli a belső erőforrások tudatos fejlesztésének fontosságát a tanári jóllét fenntartásában.

A tanulmány célja a PSDQ-HU kérdőív kipróbálása volt magyar mintán, valamint a szülői nevelői stílus szociodemográfiai, párkapcsolati és pszichés tényezőkkel való összefüggéseinek feltárása. Az eredmények szerint a párunk szülői stílusának észlelése összefügg a párkapcsolati elégedettséggel, kötődési biztonsággal, szorongással, depresszióval és a társas támogatás észlelésével, míg az önmagunk szülőként való észlelése csak a nemmel és a testvér nélküli felnövekedéssel mutatott kapcsolatot. A kérdőív hasznos lehet a családokkal, párokkal dolgozó szakemberek számára a nevelési stílusok megértésében és támogatásában.

A tanulmány a COVID–19 járvány családi életre gyakorolt hatásait vizsgálja, különös tekintettel a stresszre, az egészséggel kapcsolatos szorongásra és az alkalmazkodás pszichológiai tényezőire. Az eredmények szerint a szülők és gyermekek önhatékonysága és rezilienciája védőfaktorként működhet a járvány okozta stressz ellen. A gyermekek jólléte 2020 végére csökkent, ezért a kutatók az önhatékony viselkedésformák gyakorlását javasolják a stressz és szorongás csökkentésére.

A kutatás célja a szorongással diagnosztizált serdülők és szüleik rezilienciájának vizsgálata volt. A klinikai és kontrollcsoport összehasonlítása során szignifikáns különbség mutatkozott a gyermekek és édesanyák rezilienciájában, míg az édesapák esetében nem volt kimutatható eltérés. Az eredmények rámutatnak arra, hogy az anya és gyermeke rezilienciája között mérsékelt pozitív kapcsolat áll fenn, és hangsúlyozzák a családon belüli mechanizmusok szerepét a szorongás leküzdésében.

A kutatás célja az volt, hogy feltárja, milyen összefüggések mutathatók ki a gyermekek által készített projektív rajztesztek (különösen családrajzok) jellemzői és az igazságügyi szakvélemények megállapításai között. A 67 fő bevonásával végzett vizsgálat nem talált szignifikáns kapcsolatot a rajzjegyek és a szülői magatartás között, sőt, a disszonancia jelei meglepő módon inkább a kontrollcsoportban jelentek meg. A szerzők hangsúlyozzák a projektív tesztek értékét, de felhívják a figyelmet azok korlátaira is, különösen a szakértői értelmezések és a szülői prekoncepciók vonatkozásában.

A tanulmány célja, hogy áttekintést nyújtson a COVID–19 pandémia családi vonatkozásairól szóló pszichológiai szakirodalomról, mivel a gyakorlati beavatkozásokkal kapcsolatos ismeretek még mindig korlátozottak. A négy adatbázisban végzett irodalomkutatás alapján a vizsgált tanulmányok többsége nem-patológiás jelenségekre (pl. internethasználat növekedése, koncentrációcsökkenés) fókuszál, főként online, szülőközpontú kérdőívek révén. Bár kevés kutatás irányult közvetlenül gyermekekre, az eredmények és javaslatok hasznos kiindulópontot jelenthetnek a szakemberek számára a pandémia családi hatásainak jobb megértéséhez.

A koronavírus-járvány időszaka jelentős pszichológiai stresszt okozott a családok számára. A kutatás 346 magyar szülő-gyermek páros bevonásával vizsgálta a stressz, a reziliencia és a jóllét összefüggéseit. Az eredmények szerint a magasabb stressz alacsonyabb jóllétet jelez mindkét csoportnál, míg a gyermekek rezilienciája pozitívan hat a jóllétükre – meglepő módon azonban a szülők rezilienciája közvetlenül csökkentheti a gyermek jóllétét, bár a szülői jóllét közvetítő szerepe révén végső soron pozitív hatással lehet rá.

Kutatócsoportunk célja a mentális egészség védelmének vizsgálata a világjárvány idején. A 2020 áprilisában végzett kutatásban 684 fő – szülők és gyermekeik – részvételével elemeztük a stressz, az egészséggel kapcsolatos szorongás és az énhatékonyság rezilienciával való összefüggéseit. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a szülők egészségi állapota és pszichés jellemzői fontos szerepet játszanak a reziliencia alakulásában.

A tanulmány az ADHD-s gyermekek és serdülők rezilienciáját és mentalizációs képességeit vizsgálja, különös tekintettel arra, hogy ezek miként járulnak hozzá a sikeres alkalmazkodáshoz. Az eredmények szerint a proszociális viselkedés védőfaktorként működhet, elősegítve a magasabb szintű lelki ellenállóképességet az ADHD-val élők körében. A kutatás rávilágít arra, hogy bizonyos készségek fejlesztése segítheti az ADHD-s fiatalokat a nehézségek ellenére is kedvező életút kialakításában.

A kutatás azt vizsgálta, hogyan hatnak a párkapcsolati jellemzők – például az elégedettség, intimitás és kötődés – a szülők által észlelt nevelési stílusokra. Az eredmények szerint a párkapcsolati szorongás és kontrollérzet negatívan befolyásolja az észlelt gondoskodást és kapcsolati elégedettséget, valamint összefüggésbe hozható a tekintélyelvű nevelési stílussal. A tanulmány alátámasztja a spillover-teóriát, és gyakorlati jelentőséggel bír a pár- és családterápiás megközelítésekben.

A tanulmány két olvasási zavarral (RD) diagnosztizált gyermek esetén keresztül mutatja be, milyen hatással van a diagnózis felismerésének időpontja a gyermek és családja életminőségére. A korai felismerés pozitív irányban befolyásolja az érintettek mindennapjait, míg a késlekedés negatív következményekkel járhat. A szerzők hangsúlyozzák a szakemberek felelősségét a minél korábbi felismerés és megfelelő támogatás biztosításában.

A tanulmány célja, hogy bemutassa, hogyan változtak az elmúlt években a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni büntetőjogi és áldozatsegítő intézkedések, kiemelve az áldozatvédelem növekvő szerepét. Egy 17 éves érintett esettanulmányán keresztül részletesen elemzi az igazságügyi pszichológiai és pszichiátriai szakértői vizsgálatok gyakorlatát, valamint a gyermekprostitúcióval kapcsolatos traumatizáció hátterét. A tanulmány fontos gyakorlati támpontokat nyújt a rendészeti szakemberek számára a gyermekkorú áldozatokkal való munka támogatásához.

A tanulmány a gyermekpszichiátrián dolgozókat érő bántalmazás okait vizsgálja, kiemelve, hogy az erőszakos helyzetek leggyakrabban szituációs tényezőkből erednek, de gyakran közrejátszanak külső és beteghez köthető okok is. Félig strukturált kérdőíves kutatásuk alapján a személyzet és a betegek közötti interakció döntő jelentőségű, ugyanakkor a háttérben gyakran korai traumák, kedvezőtlen gyermekkori élmények és szülői deviancia áll. A kutatás rámutat arra is, hogy a pszichiátriai erőszak társadalmi gyökerű probléma, amely komplex megközelítést igényel a megelőzéshez és kezeléshez.